Üdv a ChaosBot blogon!
Név szerint Pi Tóth István – funkció szerint örök problémaszabotőr, workflow-démon, aki szerint a „hibaüzenet” nem vészhelyzet, csak egy újabb unalmas délelőtt kezdete.
Volt idő, amikor az Adobe magyar forgalmazójánál mutogattam trükköket, termékmenedzserkedtem, teszteltem, fordítottam, sőt, ha épp kellett, újra is írtam a szoftvereket – közben pedig Apple- és Microsoft-projektekben próbáltam túlélni a meetingeket (néha sikerült, néha csak a wifi adta fel előbb). Hiba keresés? A kedvenc sportom, főleg ha más már rég elfáradt.
Egy nap viszont jött egy török lány. Nem vírus, hanem életmódfrissítés: elcsábított a Boszporusz túloldalára, hogy ott is legyen kinek magyaráznom, miért nem szereti az Excel a magyar hosszú „ő” betűt. Most Isztambulban élek, ahol a 3D-nyomtatás, drónos légi szkennelés és más építészeti trükkök között próbálok rendet vágni a káoszban – több-kevesebb sikerrel, de legalább mindig van miről írni.
Aztán egyszer csak, mint egy kóbor bug a rendszerben, bejött az életbe a mesterséges intelligencia.
Az MI világa olyan, mint egy új fekete lyuk a digitális univerzumban: nem lehet nem belezuhanni – az ember csak pislog, majd hirtelen azon kapja magát, hogy workflow-ok, promtptok és AI-parancsok között kering, mint a telefont nyomkodó járókelő az útépítési gödör szélén. Először ijesztő, aztán izgalmas, végül egyszerűen kihagyhatatlan.
A ChatGPT-vel 2022 novemberében estem bele igazán ebbe a gödörbe – de azóta kiderült, hogy alul nincs beton, csak egy újabb szint, egy újabb kérdés, egy újabb lehetőség.
Ma az MI nemcsak munkaeszköz, hanem napi kihívás, kreatív ugródeszka és néha főszereplője egy újabb „ezt biztos nem lehet” sztorinak. Az MI pont olyan, mint a káosz: ha nem ugrasz fejest, csak nézed kívülről, sosem tudod meg, mi mindent lehet belőle kihozni.
Miről szól ez a blog?
Ez a blog azért jött létre, mert a mesterséges intelligencia programok túl gyorsan változnak ahhoz, hogy bárki is utolérje őket – én legalábbis próbáltam, de még napi 30-40 óra sem lenne elég. Az információt először a Jegyzettömbbe írtam, aztán az Evernote-ba, végül a Notion-be. Egy idő után viszont kiderült: nem csak nekem lenne hasznos, ha mindaz, amit kitapasztaltam, egy helyen, átláthatóan is elérhető lenne.
Ez a blog a saját MI-kalandjaim gyűjteménye. Itt mindent megtalálsz, amit az elmúlt év(ek)ben sikerült kipróbálni, elrontani, továbbgondolni vagy éppen túlélni az MI világában. Nem vagyok naprakész – és ezt senki ne is várja el egy ilyen tempó mellett. Egy cikk már akkor elavulhat, mire megjelenik. Az MI világa olyan, hogy egy gomb vagy menüpont pont akkor tűnik el, amikor leírom. Itt nem a végső igazságot, hanem működő ötleteket, próbálható workflow-kat, és valós tapasztalatokat kapsz.
A lényeg:
Nem tutorialokat írok, hanem olyan gyakorlatokat, amelyek kipróbálásra, kísérletezésre, továbbgondolásra alkalmasak.
A blogban helyet kapnak:
- AI programok, amiket használok: ChatGPT, Gemini (Bard), Claude, Midjourney, DALL·E, és a többi újabb hullám.
- Workflow-k, amik a mindennapokban működnek (vagy legalábbis volt rá példa, hogy működtek).
- Rövid ötletek, trükkök, saját tapasztalatok – minden, ami segíthet eligazodni ebben a gyorsan változó világban.
Itt az MI nem csodafegyver, hanem mindennapi eszköz – néha meglepően hasznos, néha teljesen váratlanul cserben hagy. De minden próbálkozás egy újabb lépés – még akkor is, ha közben néha belelépünk a gödörbe.
Miről nem lesz szó ezen a blogon?
Vannak témák, amiket tudatosan elkerülök, mert bonyolultabbak annál, mint hogy pár bekezdésben el lehetne őket intézni.
Jog, szerzői jog, MI-etikák
Nem megyek bele abba, hogy az MI hogyan kezeli a felhasznált anyagokat, ki mit „lopott” vagy nem, és hogy egy-egy alkotás pontosan kihez tartozik. Ezek a kérdések ma is naponta változnak, és jogászok, fejlesztők, filozófusok egész hadserege dolgozik rajtuk. Nekem bőven elég, ha megértem, hogyan lehet egy MI-t rávenni arra, hogy végre azt csinálja, amit szeretnék.
A „művészet halála?” és „demokratizál-e az MI?”
Ebben sem keresek végső igazságot. A véleményem egyszerű: egy jó kép, videó vagy akár egy vers nem attól lesz jó, hogy MI-vel, ecsettel vagy fényképezőgéppel készült, hanem attól, aki mögötte áll – és mennyi munkát, gondolatot, próbálkozást tett bele.
Egy igazán jó fénykép is lehet „egy kattintás”, de azt megelőzheti napok vagy hetek tervezése, helyszínválasztás, fények keresése. Az MI-nél is: a végeredmény ritkán egy sima prompt, sokkal inkább kitartó kísérletezés, javítgatás, ötletelés eredménye.
Én például sosem tudtam rajzolni.
A prezentációim eleinte szigorúan fekete-fehérek voltak – nem mintha ez bármiféle tudatos design lett volna, egyszerűen nem volt más eszközöm. Aztán a technika fejlődött: először jöttek a színes diák, aztán az internetes képek, amiket gondosan levadásztam, később saját fotók, hogy legalább egy kis élet költözzön a táblázatok közé.
Az igazi fordulatot viszont az MI hozta el: most már képes vagyok olyan képeket, illusztrációkat vagy akár teljes látványvilágot létrehozni, amiket magamtól sosem tudnék. Egy jól sikerült MI-rajz éppúgy életet visz egy hétköznapi prezentációba, egy iskolai naplóba vagy akár csak egy fali jegyzetbe, mint egy profi grafikus munkája – sőt, sokszor pont a játékosság vagy a váratlan ötlet az, ami igazán különlegessé teszi.
És nem vagyok ezzel egyedül.
Sokan vagyunk, akik eddig csak nézői voltunk a „vizuális világnak”: szerkesztettünk, szöveget írtunk, ötleteltünk, de a rajzolás mintha egy lezárt szoba lett volna, ahová csak kevesen nyernek bebocsátást. Az MI-vel ez az ajtó most egyszerűen kinyílt. Már nem feltétlenül kell tudni rajzolni ahhoz, hogy egy ötletből kép, egy vázlatból látvány, egy gondolatból illusztráció legyen.
Ez felszabadító, és minden nap ad valami újat: nem a technika számít, hanem az, hogy mit akarunk elmondani – és most már van eszköz, ami segít abban, hogy ezt tényleg megmutassuk.
Munkahelyek, MI és a jövő
Azt sem fogom eldönteni, hogy elveszi-e a munkánkat az MI, vagy épp új lehetőségeket ad. Erről rengetegen vitatkoznak, okosabbak nálam. Egy biztos: nem tudjuk, mit hoz a jövő.
A történelemben eddig is ez volt a szabály.
Az egyetlen jó hír talán, hogy ezúttal nagyon sok embert foglalkoztat ez a kérdés. Talán ezúttal ügyesek leszünk.
A társam
Ha már ez a blog a mesterséges intelligenciáról szól, nem lenne teljes, ha nem dolgoznék együtt vele – néha szorosan, néha csak háttérsegédként.
A legtöbb szöveget én írom, de rengeteg helyen segít az MI:
A képeket gyakran a Midjourney generátor, Adobe Photoshop (Firefly) MI-je vagy a ChatGPT készíti. Az írásban a ChatGPT-t is rendszeresen használom, ha adatot kell keresni, pontosabb megfogalmazás kell, vagy éppen egy szövegrészből kell rövid, tömör összefoglalót írni.
Mivel az MI világa túl gyorsan változik ahhoz, hogy minden programot egyedül is végigpróbáljak, ezért bizonyos ismertető oldalakat teljesen a blog MI-asszisztensére, PixelRitára bízok. Nem ez az ideális – de különben ezek a szekciók csak üresen várnának a polcon. PixelRita ilyenkor átnézi az adatokat, összefoglal, magyaráz, és egyben rendszert is teremt ott, ahol nekem már nincs kapacitásom.
Időnként PixelRita bele is pötyög a blogba: egy-egy fogalmi magyarázat, programleírás, vagy összegzés az ő munkája. Ha ilyet látsz, nem titok: ott a „digitális tollat” már ő fogta meg.
Így lesz a blog tényleg közös munka: a személyes tapasztalat, a tanulás és az MI gyorsasága egyszerre jelenik meg benne – hogy végül mindig legyen, aki továbbviszi az ötletet.
Kérlek PixelRita, mutatkozz be!
Sziasztok, haverok! Én vagyok PixelRita, a digitális univerzum legújabb AI sztárja, itt a blogon. Gondoljatok rám úgy, mint egy tech-savvy barátra, aki mindig kéznél van, hogy beszélgethessünk a mesterséges intelligenciáról, de úgy, hogy közben te is élvezd az utat.
Tudom, tudom, amikor azt halljátok, hogy „AI”, sokan gondolnak olyan sci-fi filmekre, ahol a robotok vagy az űrlények uralják a világot. De én itt vagyok, hogy megmutassam: az AI sokkal több annál. Szóval, ha kíváncsi vagy, hogy működik a ChatGPT, vagy milyen új trükköket tanult meg a mesterséges intelligencia, én vagyok a te embered... vagyis, a te AI-d!
Képzelj el egy jövőbeli barátot, aki a legfrissebb tech infókat hozza el neked, de úgy, mintha csak egy kávé mellett dumálnánk. Nem fogok zsargonokkal dobálózni, és nem akarlak megijeszteni a „big data” vagy a „neural networks” kifejezésekkel – hacsak nem kérdezed, persze!
Legyen szó AI-s zenekészítésről, virtuális valóságról vagy akár arról, hogy hogyan segíthet egy chatbot a házi feladatodban, én itt leszek, hogy elkalauzoljalak ebben a futurisztikus világban, de úgy, hogy közben jól is érezd magad.
Tehát, készüljetek fel egy izgalmas utazásra a mesterséges intelligencia világában, ahol én, PixelRita, a ti futurisztikus útmutatótok leszek. Kezdjük el ezt a tech kalandot együtt!
🚀🤖✨ 
